2024. december 2.
Nincs hozzászólás
A nemzetiségi közös táncház ötlete és megszervezése Hudák Ágnest, a horvát nemzetiségi önkormányzat vezetőjét dicséri.
„Én álmodtam meg három évvel ezelőtt, hogy minden érdi nemzetiség képviseletében legyenek itt táncosok népviseletben, akik a táncokat tanítják is – mondta el a szervező, aki maga is tart szerb és horvát táncórákat. – Elképzeltem, hogy majd egy nagy színes forgatagban pörögnek egymás után a nemzetiségek táncai, és láthatjuk, hogy ezek mennyire szépek és mennyire különbözőek. Mivel sok éve élnek egymás mellett ezek a népcsoportok, nyilván van keveredés is, hiszen a keresztbe házasodások és a közeli szomszédság miatt sok mindent átvettek egymás szokásaiból.”
Idén a választások miatt nem volt egyszerű megszervezni a találkozót, mondja Hudák Ági, mert változtak a nemzetiségi önkormányzatok vezetői, és az újak csak októbertől foglalták el a hivatalukat. Ráadásul az év minden szakában annyi a program, hogy nehéz közös időpontot találni. Nem állt szándékukban az adventi időszakhoz kötni, de most ekkor lehetett összehozni.
Mivel a bukovinai székelyek már lendületben voltak, a délutáni hadikfalvi betlehemes előadás megadta a kedvet és a hangulatot a tánchoz, különösebb noszogatásra nem volt szükség ahhoz, hogy aki élt és mozgott a Szepes aulájában, az mind táncra perdüljön. Még polgármesterünket is derékon kapta egy tüzes menyecske, és bár néha (szakmai ártalom okán) össze kellett hangolni, hogy ki kit vezet, Csőzik Laszló derekasan helytállt a székely ugrálósban.
A táncos lábúak köre nem is nagyon változott, csak a zene és a táncok cserélődtek. Aki kedvvel ropta, annak szinte mindegy volt, hogy ukrán, görög vagy éppen magyar népzene szól, és hogy milyen népviseletben van, aki mutatja, hogy kell járni.
Ahogy a táncok terén megvan a barátság és az együttműködés, úgy a nemzetiségiek közt is, Érden legalábbis. Vajon a kisebbségi lét az, ami szoros együttműködésre készteti a magyarországi nemzetiségeket? – kérdeztük Hudák Ágitól.
„A kultúra és a hagyományok terén, legalábbis részemről, mindenképpen. Van is olyan keretük a nemzetiségi önkormányzatoknak, amit erre lehet fordítani – felelte. – Mi itt Érden le is ültünk egy kerekasztal-beszélgetésre a polgármester úrral, mivel most már kilenc nemzetiségi önkormányzatunk van. Eddig hat volt, és bejött melléjük az örmény, a ruszin és a szerb. Lett volna román önkormányzat is, de végül nem alakult meg. Erre a mostani rendezvényre egyébként a szerbek végül mégsem tudtak eljönni, úgyhogy horvát és szerb táncot ketten tanítunk Rodekné Blahó Mártával.
Bár sokan azt hinnék, hogy nincs nagy különbség a szerbek és a horvátok táncai között, de bizony van. A horvát táncok olyanok, mint a tenger, amikor szépen, lágyan hullámzik. Mivel a horvát táncosok rengeteget énekelnek is közben, az igazán nagy pörgést nem lehet bírni. A szerb táncok viszont nagyon tüzesek. Jól látom a különbséget, hiszen két táncegyüttesben is táncolok: az Érdi Igraj Koloban, amit én alapítottam, és Tökölön, a Délszláv Táncegyüttesben – ott inkább szerb táncokat járunk.”
Csőzik László polgármester az adventi gyertya meggyújtása alkalmával mondott köszöntőjében is kiemelte, hogy Érd színes és befogadó város, amelybe valaha mindenki gyüttmentként érkezett. Idén a városvezetés azzal támogatta a rendezvényt, hogy a helyszínért nem kellett bérleti díjat fizetni a Szepes Művelődési Központnak.
Aki elfáradt a táncban, kapott enni-inni is. A terülj, terülj asztalkám önköltségi alapon roskadozott az ízes nemzetiségi falatoktól, vagyis minden nemzetiség a pénztárcájába nyúlt. Hudák Ági például egész nap maga sütött-főzött. A sós túrós rétest, a tört babot házi bagettel, valamint a spenótos, meg az édes túrós bureket személyesen is nagy elégedettséggel teszteltem. Így a többi nemzetiség kóstolójára már nem is maradt helyem, pedig a görögök olívabogyóját, feta sajtját, meg a székely padlizsánkrémet is nagyon nézegettem.
Hudák Ágival arról is beszélgettünk, hogy érdekes módon a horvátok karácsonykor hagyományosan böjti ételeket fogyasztanak. Az ünnepi eledel bableves és mákos guba, míg nálunk például (Somogyban) halászlé és töltött káposzta. Kedvelt eledelük, a kenyérre kent papule is babból készül.
„A tört babot fűszerekkel kell összefőzni, és az ercsi rácok szerint régen enyhén sósan, hagymával főzve is fogyasztották, de édes változatban is, úgy, hogy mézet csorgattak rá – mondta el Hudák Ági, akinek krumpligombóc és papule receptje tavaly az Érdmoston is megjelent.
„A Budapest környéki rácoknál – Érd, Tököl, Ercsi – a gazdaasszony nem szolgálta fel az ételeket – olvasható egy érdekes népszokás Frankovics György tanulmányában. – Nyugodtan ült az asztal mellett, hogy a tojásra ültetett kotlós is így üljön majd a tojásokon. A gazda szolgálta fel a vacsorát. Itt is kötelező volt a mézbe mártott fokhagyma, a kalács, a felszeletelt, mézbe mártott alma fogyasztása.”
Hudák Ági, aki Kelenföldnél éttermet üzemeltet, elmondta, hogy gyakran kérnek tőle valami igazán spéci horvát ételt, amit nehéz helyben gyorsan előteremteni. El is határozta, hogy készít egy kis füzetet horvát ételekkel. Ezek legjobb forrása a Tökölön élő Szilágyi József, aki a térség rác lakosságának kutatója, és akinek a nagymamája még ismert igazi hagyományos horvát recepteket.
„Az a célom ezzel is, hogy ne vesszenek el a hagyományaink. Az internet korában könnyen félrecsúsznak a dolgok azzal, hogy bárki bármit föltehet, amire azt mondja, hogy ez ősi, miközben annak kevés köze van a valódi hagyományokhoz, legyen az recept vagy tánc. A nagymamám rác volt, Érden született, engem ő nevelt. Amikor kicsi voltam, már nem beszélték a nyelvet a családunkban. Ezért például fontosnak tartottam, hogy a horvát önkormányzat támogassa azokat, akik szeretnék újra megtanulni a nyelvet. Kerestünk egy horvát nyelvtanárt, aki a Polgárok Házában minden kedden fél 6-kor horvát nyelvet oktat.”
Bár a nyelvet már nem beszélték, a családban még éltek a hagyományok, tette hozzá Hudák Ági. Náluk a vasárnap szent volt, nem olyan rohanós, mint ma.
„Én ezt a régi világot jobban szerettem, és a családomban meg a vendéglőmben is tartom a hagyományokat – nálunk a böjti napokon nincs hús. A családomban pedig odafigyelünk arra, hogy ne zakatoljunk mindennap a taposómalomban, hanem meg tudjuk különböztetni az ünnepeket a hétköznapoktól.”
A Nemzetiségek Táncháza végül a táncosok és a táncok nagy közös, színes kavalkádjával folytatódott, épp ahogy Hudák Ági megálmodta, míg csak el nem fáradtak a lábak és be nem zárt a Szepes.
