Címkék: nemzeti összetartozás napja

A független Magyarország vér, erőfeszítés, veríték és könnyek között született

Idén is a kutyavári országzászlónál gyűltek össze sokan, hogy emlékezzenek a magyarság egyik legtragikusabb eseményére, az első világháborút lezáró trianoni békediktátum aláírására, amellyel a győztes hatalmak feldarabolták az országot.

A békeszerződés területe kétharmadával csonkította meg a történelmi Magyarországot, amelynek területe 283 ezer négyzetkilométerről 93 ezerre, lakossága 18,2 millióról 7,6 millióra csökkent, így a magyarság harmada került az új határokon túlra, vált idegenné saját szülőföldjén.

A trianoni döntés következményei generációkon át meghatározták és ma is meghatározzák a magyar nemzet sorsát, 2010-ben többek között ezért is foglalta törvénybe az országgyűlés, hogy június 4-e a Nemzeti Összetartozás Napjaként kerüljön be a naptárba.

Az egybegyűltek közösen elénekelték a Himnuszt, majd ezután Csőzik László polgármester szólt a megjelentekhez, aki a történelmi tragédia következményeit, valamint a nemzeti összetartozás jelentőségét hangsúlyozta.

A városvezető emlékeztetett arra, hogy Trianon nem önmagában jelentette a nemzet tragédiáját, hanem egy olyan korszak betetőzése volt, amelyet háborúk, forradalmak és súlyos társadalmi megrázkódtatások előztek meg.

„Négy éven át, négy fronton, négy állam ellen viselt világháború után öt politikai rendszerváltás rázkódtatta meg az országot. Forradalmak, puccsok, politikai gyilkosságok, ellenforradalmak és megtorlások követték egymást(…) Az erőszak, a félelem, a társadalmi felfordulás és a gazdasági összeomlás egyszerre támadta meg országunkat”

– hangsúlyozta a városvezető.

Hozzátette, hogy a békediktátum nemcsak területeket és gazdasági erőforrásokat vett el az országtól, hanem családokat, közösségeket és emberi sorsokat szakított szét. Felidézte, hogy százezrek kényszerültek elhagyni szülőföldjüket, miközben a magyarság milliói kerültek az új határokon kívülre.

A századfordulótól napról napra világosabbá vált, ha a monarchia bukik, a történelmi Magyarország is bukni fog. Egyszerűen szétfeszítették a nemzetiségi ellentétek. Szétfeszítette a szociális válság, szétfeszítették a nagyhatalmak. Nagyra vágyó politikusaink csak a saját hatalmukkal foglalkoztak. Mindent elkövetettek, hogy a privilégiumaikat mentsék, képtelenek voltak belátni, hogy vége a régi időknek.

„Polgártársaim, a Trianon előtti és utáni politikai elit nagy része egyaránt leszerepelt. Elkártyázták Magyarország jövőjét”

– mutatott rá a polgármester.

1867-ben még fényesen indult minden a kiegyezéssel, néhány évtizeddel később már Béccsel versengett Budapest, ezek voltak azok az idők, amelyekre ma is méltán lehetünk büszkék, és ha visszatekintünk, akkor úgy érezhetjük, hogy a magyarság egyik fénykora volt.

A független Magyarország viszont vér, erőfeszítés, veríték és könnyek között született, ez pedig a trianoni Magyarország egyik máig ható legnagyobb tragédiája és traumája.

Ma viszont nem a határvonalak, nem a párt és nem a politikai szimpátia dönt arról, hogy ki a magyar. Erről a közös történelmünk, a közös anyanyelvünk dönt és az az igenlés, hogy a jövőnk is közös legyen – emlékeztetett Csőzik László.

Párhuzamot vonva napjainkkal a város vezetője úgy fogalmazott, hogy 2026-ban szeretné, ha újra a történelmi esélyről lehetne beszélni és hivatkozni rá, hogy elérjük újra ezt a bizonyos hőn áhított kiegyezésünket, az együttműködést, hogy újra helyet foglaljunk ott Európában, ahova Szent István vezetett minket.

„Én azt kérem, hogy ne a múlton rágódjunk, és ne a régi dicsőség elvesztésén bánkódjunk, hanem nézzünk a jövőbe is fogjunk össze. Ne azt nézzük, hogyan lettünk kicsik, azon dolgozzunk, hogyan lehetnénk együtt újra nagyok”

– zárta szavait a polgármester.

Ezután a Lukin László Alapfokú Művészet Iskola tanítványainak a műsorát hallhatták az emlékezők. Elsőként Gurubi Kolos klarinéton előadta Kodály Zoltán Este a tábortűznél című művét, majd Varga Bettina, aki több országos verseny résztvevője, egyben Érd kiváló diákja, népdalcsokrot énekelt a közönségnek.

A megemlékezés végén tiszteletadó koszorúzáson az önkormányzat nevében Csőzik László polgármester, Szűcs Gábor és Harmat Ákos alpolgármesterek rótták le kegyeletüket az országzászlónál, majd ezt követően a pártok, nemzetiségi önkormányzatok és a civil szervezetek képviselői, valamint a tisztelgők is elhelyezték az emlékezés virágait. Zárásként pedig közösen elénekelték a Székely himnuszt és a Szózatot.

A városi rendezvényen készült további fotóinkat az alábbi galériában lehet megtekinteni.

 

Így emlékezett Érd a nemzeti összetartozás napjára

Az Országgyűlés 2010-ben nyilvánította június 4-ét, a trianoni békeszerződés aláírásának időpontját a nemzeti összetartozás napjává. Az 1920. június 4-én, a franciaországi Trianon kastélyban aláírt szerződés, – amit szokás diktátumként is emlegetni – a történelmi Magyarország I. világháború utáni területi fölosztását rögzítette.

A döntés nyomán – számokban kifejezve – az addig ismert 325 411 négyzetkilométeres Magyar Királyság széthullott, és 232 000 négyzetkilométernyi területét, valamint közel 6 millió lakosát elveszítette. Az elcsatolt lakosságból körülbelül 3,3 millió magyar nemzetiségű ember került az új határokon kívülre.

A legnagyobb területek és népesség Romániához, illetve a ma már nem létező Csehszlovákiához és Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz kerültek.

A magyar államiság egyik legnagyobb tragédiájának tekintett eseményről évről-évre megemlékezik az ország. Városunkban ezúttal is a kutyavári országzászlónál idézték fel a 105 évvel ezelőtti történéseket.

Aradszki András, településünk országgyűlési képviselője beszédében elmondta, emlékezni kell Európa történetének eddigi talán „legsötétebb, legostobább, legcinikusabb politikai diktátumára“. Szerinte a megütközés, az értetlenség és felháborodás ma sem kisebb, mint az akkor élő honfitársaké volt, hiába telt el több, mint egy évszázad a gyalázatos döntés óta.

Ugyanakkor hozzátette, a nemzeti összetartozás napja nem a gyűlöletről, hanem az emlékezésről szól, és arról, hogy erőt merítsünk belőle.

„A mi nemzetünk mindig azáltal erősödött, ami más népeket rég térdre kényszerített volna. Hazánk feldarabolásával Európa meg akarta roppantani a magyar nép gerincét. Nem sikerült. Ők nem tudták – és azóta sem tanulták meg –, hogy bennünket nem a határok, hanem az összetartozás tesz nemzetté. Nem tudják, ami nekünk ezer éve a vérünkben van, hogy a nemzet fogalma sokkal több, mint közigazgatási egységek halmaza: lelki, kulturális, nyelvi és sorsközösség“

– fogalmazott a politikus, akinek teljes beszédét IDE KATTINTVA lehet elolvasni.

Csőzik László, Érd polgármestere azon túl, hogy szintén felvillantotta a korabeli történetet, elsősorban a személyes tragédiákra helyezte a hangsúlyt.

Megemlékezésében – többek közt – olyan emberekről beszélt, akik Érden találtak menedéket, miután – Trianon következményeként – el kellett hagyniuk a szülőföldjüket. Azt a földet, ami nem sokkal korábban még szintén magyar föld volt.

„Tóth Ferenc gyógyszerész két családtagjával a kárpátaljai Nagyszőlősről jött 1920-ban. Petrik Ferenc vonatfékező a gyermekével Szabadkáról menekült 1922-ben. Heichler Flóra tanítónő és egy családtagja Nyitráról menekült 1921-ben. Randor István vonatfékező Brassóból jött 1920-ban. Özvegy Medved Jánosné a Dél-Bánságból érkezett 1921-ben“

– derült ki a beszédből, aminek teljes változatát IDE KATTINTVA találják.

Ettől függetlenül a városvezető is úgy látja, nem a sérelmeken kell rágódni, hanem a közös jövőn elgondolkodni.

„Pár nappal ezelőtt Csehország negyedik legnagyobb városában, Plzeňben jártam. Magyarországot képviseltem egy önkormányzati konferencián. Osztrák, román, szlovák, cseh önkormányzatok képviselői tanácskoztak. Fél szóból is megértettük egymást. Ahogy megértjük egymást testvér- és partnervárosainkkal. A 7 közül 5 közép-kelet-európai. Régen hol együtt, hol külön sírtunk. Holnap együtt akarunk örülni. Ma ezért kötünk szövetséget“

– fogalmazott Csőzik László.

A megemlékezés zárásaként a különböző politikai formációk és civil szervezetek képviselői, valamint magánszemélyek helyezték el koszorúikat az érdi trianoni emlékműnél.

Trianonra emlékezünk

105 évvel ezelőtt ezen a napon írták alá Versailles-ban az első világháborút lezáró szerződést. A békediktátum területe kétharmadával megcsonkította a történelmi Magyarországot, amelynek területe 283 ezer négyzetkilométerről 93 ezerre, lakossága 18,2 millióról 7,6 millióra csökkent, így a magyarság harmada került az új határokon túlra.

A trianoni határokat előkészítő katonai demarkációs vonalak (Réthey Ferenc 1880-as etnikai térképére téve, rajzolta: Kogutowicz Manó) Forrás: Wikipédia

Az Országgyűlés 2010-ben nyilvánította június 4-ét a nemzeti összetartozás napjává. Mint a XLV. törvény indoklásában írják:

Az 1920. június 4-én aláírt trianoni békediktátum kitörölhetetlen, máig feldolgozatlan nyomot hagyott Közép-Európa nemzeteinek tudatában, generációk óta a régió történelmének és politikai eseményeinek közvetlen vagy közvetett befolyásolója. Közép-Európa államai és nemzetei a döntés rájuk vonatkozó következményeinek megfelelően eltérő módon viszonyulnak a szerződéshez. Egyes nemzetek önazonosságuk megteremtése és kiteljesítése szempontjából meghatározó és előremutató eseménynek tekintik, ám a magyarság számára Trianon a 20. század legnagyobb tragédiája. 

A nemzeti emlékezés, a Kárpát-medence népei közös jövőjének elősegítése és az európai értékek érvényesülése azt a feladatot rója ránk, hogy segítsük Trianon döntéseinek megértését és feldolgozását. Ugyanakkor lehetőséget ad arra is, hogy bebizonyítsuk: a nyelvéből és kultúrájából erőt merítő magyarság e történelmi tragédia után képes a nemzeti megújulásra, az előtte álló történelmi feladatok megoldására.

Érd minden évben megemlékezik a trianoni békediktátum aláírásáról a kutyavári országzászlónál, amit 1936-ban állítottak Diósd és Érdliget polgárai, és amit pár éve újítottak fel.

Az ünnepi megemlékezést 17 órától tartják, ami nem véletlen: 1920. június 4-én 16 óra 32 perckor írta alá a ránk kényszerített békét a magyar delegáció.

Beszédet mond Aradszki András országgyűlési képviselő és Csőzik László polgármester. A megemlékezésen közreműködik Szóka Júlia, Szigeti Eszter, Hausel Lívia, Halmi Zoltán, Király Mátyás, Kiss László, Kissné Matkó Gabriella, valamint a Vitéz Mikecz Kálmán Honvéd és Huszár Hagyományőrző Egyesület. 

A megemlékezésre minden lakost szeretettel várnak.

Fotóink a 2023-as és 2024-es megemlékezésen készültek. 

Ami Trianon után zsákutcába sodorta Magyarországot, most a főutcára viheti

A kutyavári országzászlónál emlékezett meg a város a trianoni békeszerződés aláírásának 104. évfordulójáról június 4-én, a Nemzeti Összetartozás Napján. A békeszerződés aláírása meghatározta térségünk országainak új határait. A történelmi Magyarország területe kétharmadával csökkent és a lakosságának több mint fele határain túlra került.

A megemlékezőket elsőként Aradszki András országgyűlési képviselő köszöntötte, aki a trianoni döntést és évtizedes következményeit ismertette, majd arról beszélt, hogy Európát jelenleg háború fenyegeti, jobban, mint az elmúlt 60 évben bármikor.

„Európai vezetők, akik nem tanultak a történelemből, ismét felébresztik az alvó medvét. A béke hangját minden szégyen nélkül, mindenáron és minden eszközzel akarják elhallgattatni.  A maguk háborús pszichózisában azt hiszik, hogy ami az ő elődjeiknek, Napóleonnak és Hitlernek sikerült, nekik sikerülni fog. Lássunk reálisan: kicsi a valószínűsége, hogy ez így lesz” – jelentette ki Aradszki András, aki szerint nemzeti összetartozással június 9-én elutasíthatjuk az újabb háborút és pusztítást.

Csőzik László polgármester köszöntőjében ugyanakkor arról beszélt, hogy semmilyen radikalizmus nem szolgálja az országot.

„A melldöngetés, a sértődékenység, a megegyezésre való képtelenség, a társadalom belső megosztása a legrosszabb időket támasztja fel. Amikor a magyarságot a vesztesek oldalához szögezték a vezetői.

Mi ennél többre vagyunk képesek! Ezért tartom mindennél fontosabbnak az önkormányzatok cselekvőképességét, és határokon átnyúló összefogását. Amit Trianon szétszakított, mi egybeforrasztjuk. A hét testvér- és partnervárosunk közül 5 kelet-európai” – hangsúlyozta a polgármester, aki beszélt a felvidéki Lévával  közös uniós pályázati sikerről is. 

„Nemrég Lévával közösen közvetlen európai uniós pályázatot nyertünk el. A 1,5 millió eurós pályázatból sokat fordíthatunk a Földrajzi Múzeum parkjának újjáélesztésére. Több lesz a zöldfelület, javul a belvárosi levegő minősége és a digitális térben is terjeszkedünk, új szolgáltatásokat indítunk.

Hasonló pályázatokkal megrajzolhatjuk városaink jövőjét. Ami Trianon után zsákutcába sodorta Magyarországot, most a főutcára viheti” – hangsúlyozta a polgármester, aki szerint sokkal jobban kellene bízni a helyi közösségekben.

Példaként hozta fel Sopront és a környező településeket, melyek lakossága Trianon után úgy döntött, Magyarországhoz kívánnak tartozni továbbra is. Vas vármegyében ugyanígy döntött több határmenti település.

„A városok, falvak népe akkor is tudta és ma is pontosan tudja, hogy mit szeretne. Ez az a jog, amiért érdemes küzdeni! Ahogy Trianon megtanította: vegyük kezünkbe a sorsunk! Szóljunk bele a rólunk szóló ügyekbe! Döntsünk közösen” – hangsúlyozta a polgármester, hozzátéve: ha nem akarunk újra a történelem vesztesei lenni, meg kell mutatnunk, hogy minden viszály ellenére egybetartozunk.

A megemlékezés koszorúzással zárult. Az ünnepi pillanatokban közreműködött a Szirmok Városi és Pedagógus Női Kar, valamint a Rozmaring Német Nemzetiségi Kórus és a Vitéz Mikecz Kálmán Honvéd És Huszár Hagyományőrző Egyesület.

Csőzik László: Trianon fájdalma összefogásra tanít minket

Ünnepélyes keretek között, a Kutyavári parkban álló országzászló mellett emlékeztek meg Érd politikusai a trianoni békeszerződés 103. évfordulójáról. A Nemzeti Összetartozás Napjának is nevezett esemény felidézi, hogy az igazságtalan és aránytalan trianoni döntéssel Magyarország korábbi területének több mint kétharmadát, 18,2 milliós, sok nemzetiségű és nyelvű lakosságának pedig több mint felét veszítette el.

A megemlékezésen beszédet mondott Csőzik László polgármester, aki szerint Trianon kapcsán általában a nagypolitikai döntésekről, a térképek és határvonalak átrajzolásáról beszélünk – és kevesebb szó esik arról, hogy az átlagos magyar emberek milyen erkölcsi csapdahelyzetekbe kerültek döntés miatt, hogyan szenvedtek és próbáltak túlélni a mindennapokban. Pedig ezek a személyes tapasztalatok sokkal többet árulnak el Magyarországról, rólunk, mint a történelmi dokumentumok.

Nem csak földet, kultúrát is veszítettünk

Csőzik két eskütétel történetét mesélte el: az aradi Karolin Mihálynéét, aki főiskolai igazgató férjével sokáig várta a felszabadító magyar csapatokat – helyettük azonban csak a román megszálló erők diktátumaira számíthatott. A Karolin-család ugyanazzal szembesülhetett, mint az elszakított területeken élő  magyar hivatalnoki és értelmiségi osztály más tagjai: vagy elkergetik őket pozícióikból, vagy esküt tesznek a megszálló hatalomra.

 

Az aradi család letette a számukra megalázónak, becstelennek érzett esküt, hogy ne veszítsék el állásukat, otthonukat, életüket – emlékeztetett Csőzik. A polgármester szerint Trianon igazi vesztesége nem az elragadott bányák és földek, vasútvonalak voltak, hanem annak 3,3 millió embernek a gyásza, akik az anyaországgal együtt annak megtartó gyökereit: kultúráját, oktatási rendszerét, az egyházak nyújtotta védőhálót is elvesztették.

Csak összefogással lehetünk győztesek

Csőzik László ugyanakkor egy másik, örömteli eskütételről is beszélt: a közelmúltban tett magyar állampolgári esküt parkvárosi otthonában a 80. életévében járó Korondán Erzsébet. A partiumi származású, Gálospetriben született idős asszony egy éves korában veszítette el magyar állampolgárságát, amikor a román csapatok visszafoglalták a települést – és most újra megkaphatta az állampolgári státuszt. Emelkedett, boldog pillanat volt–idézte fel az eseményt a polgármester, aki szerint közös feladatunk, hogy gyógyítsuk a magyar társadalom régi és új lelki sebeit.

Beszédében Csőzik következetesen a társadalmi összefogás szükségességét hangsúlyozta. Mint mondta, sokkal több közös van bennünk, magyarokban, mint különbség közöttünk – és csak úgy lehetünk a történelem győztesei, ha árokásás, radikális hőzöngések  helyett együttműködünk. Ez az összefogás pedig nem csak szomszédok, lakóközösségek és között kell megszülessen, de a városok is ki kell alakítsák határon belüli és túli szövetségi hálózatukat – így, helyben és jól hasznosulnak igazán az Európai Unió forrásai is.

Aradszki Magyarország különállásáról beszélt

Gyökeresen eltérő mondanivalóval emlékezett meg a trianoni szerződésről Aradszki András, Érd Fidesz-KDNP-s országgyűlési képviselője.

Aradszki arról beszélt, hogy az I. világháború győztesei, az erősek a szégyenteljes trianoni békerendszert a nemzeti önrendelkezés eszméjével próbálták ám igazolni – ám ezek csak szép szavak maradtak, amikor Magyarország feldarabolásáról döntöttek.

A képviselő felidézte:  Tisza István meggyilkolása a „vörösbáró” Károlyi Mihály tehetetlen kormányzása, majd Kun Béla és a Tanácsköztársaság terrorja persona non gratává tette Magyarországot Európában, így csak 1920-ban hívták meg delegációnkat az I. világháborút lezáró békekonferenciára. Addigra pedig szomszédaink hamisított térképekkel, elvtelen ígéretekkel meggyőzték a nagyhatalmakat „a magyarok eltörlésének szükségességéről”, és ezt nevezték önrendelkezésnek –fogalmazott Aradszki.

A kormánypárti politikus szerint ma, 103 évvel a trianoni szerződéskötés után Magyarország hasonló helyzetbe került: Európában csak Magyarország akar békét, míg a velünk szemben  kettős mércét alkalmazó európai nagyhatalmak a szomszédunkban zajló  háború folytatását szeretnék. Nyilvánvaló, hogy nem akarják eltűrni nemzeti szuverenitásunkat, keresztény értékrendünket – fejtegette Aradszki András –talán azért sem, mert a 2010 előtt megszokták, hogy azt csinálnak a magyarokkal, amit akarnak.

A képviselő úgy látja, az uniós nagyhatalmak jelenleg éppen az Európai Unió eredeti, békéről szóló célkitűzéseivel mennek szembe, amikor a háborút támogatják; ez a hozzáállás pedig szégyenteljes és hosszú távon politikai bukáshoz vezet. Az a tény, hogy a 2022 februárja óta tartó háborút Oroszország indította Ukrajnával szemben, Aradszki beszédéből nem derült ki.

A beszédek után a résztvevők az 1936-ban felállított országzászló előtt emlékeztek meg: ki koszorúval, más egy szál rózsával rótta le tiszteletét a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából.

„A romok közt is sarjadhat élet”

Az első világháborút lezáró tárgyalások utolsó felvonása volt, de a magyarság számára a legfájdalmasabb és legnagyobb veszteséget hozó diktátumként íródott bele a történelemkönyveinkbe. Több mint száz éve írták alá a trianoni békeszerződést, melynek tollvonásai családokat, egy egész nemzetet szakított darabokra.

A magyar társadalmat sokkhatásként érte a világháborút megnyerő győztes Antant nagyhatalmak követelései. A békeszerződés aláírásával gyakorlatilag egyetlen pillanat alatt újra rajzolódtak a történelmi határaink, s ami egykoron a nagy magyarságot jelentette, szertefoszlott: 283 ezer km2-ről 93 km-re csökkent a népességünk, a magyarság kétharmada a határon túl, egy teljesen más nemzet tagjaként, kisebbségre kényszerült úgy, hogy közben el sem hagyta otthonát. A döntés értelmében a Felvidék és Kárpátalja Csehszlovákiához, Erdély, a Partium és a Bánát keleti része Romániához, a Szerémség, Bácska a Bánság nyugati része és a Muraköz a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz kerültek, nyugaton pedig a későbbi Burgenlandot Ausztriához csatolták.Az ország népessége 18,2 millió főről 7,6 millióra zuhant, az elcsatolt területeken pedig 3,3 millió magyar kisebbségbe került. Az akkori adatok szerint megközelítőleg 400 ezer magyar menekült az utódállamokból az anyaországba, ezzel családok ezrei kényszerültek átmenetileg vagonokba, nyomorúságos körülmények közé, hogy eljuthassanak oda, ahol nemzetük szíve is mélyen dobog.

A nemzeti összetartozás napján Érden ünnepi beszédet mondott Csőzik Lászó polgármester és T. Mészáros András, a FIDESZ-KDNP frakcióvezetője. Közreműködött Endrődi Ágnes színművész, a Harmónia vegyeskar, valamint a vitéz Mikecz Kálmán Honvéd és Huszár Hagyományőrző Egyesület. A helyi pártok, egyesületek, civilek ezúttal is koszorút helyeztek el az országzászlónál.

Az első világháborút lezáró Magyarországra vonatkozó békeszerződés értelmében a Felvidéket, Kárpátalját, Erdélyt, a Délvidéket, Horvátországot más országokhoz csatolták. Az ország egyik napról a másikra elveszítette területének 2/3-át, lakosságának felét. Három és fél millió ember rekedt határainkon túlra. A megalázó békeszerződés hírére megszólaltak a harangok, az emberek gyászruhába öltöztek, temették Magyarországot.
A nemzeti összetartozás napja az 1920-as trianoni békeszerződés aláírásának évfordulójára emlékező, június 4-ére eső nemzeti emléknap Magyarországon, melyet 2010. május 31-én iktatott törvénybe az Országgyűlés.

Csőzik László polgármester megemlékező beszédében azt mondta, újra egységet kéne teremtenünk ott, ahol széthúzás van. „Ma van a nemzeti összetartozás napja, az összetartozás érzését előcsalogatni roppant nehéz, megkockáztatom: lehetetlen. Mikor lesz ennek vége?” – tette fel a kérdést a polgármester.

T. Mészáros András, a FIDESZ-KDNP frakcióvezetője arról beszélt, hogy Tamási Áron magyar joghallgató 1920. június 4-én még magyar állampolgárként ébredt, este viszont már román állampolgárként aludt el, s rajta kívül, még milliókat ért ez a sors. „Elképzelhetetlen fájdalom mindez. 1920 tragikus júniusa új fogalmakat alkotott a magyar nyelvben: elszakított országrész, határontúli magyarok. Rideg, mégis kifejező és szavak, amelyek egyszerre hordozzák magukban a veszteséget, de ennél is erősebben a hitet és az összetartozást.” – mondta T. Mészáros.