Címkék: Szociális Gondozó Központ

Vége a jelentkezésnek, megtelt a városi napközis tábor

Június 26-án indul a városi napközis tábor, de már május végén beteltek a férőhelyek mind a nyolc hétre – tudta meg az ÉrdMost Bereiné Petrik Máriától, a Szociális Gondozó Központ vezetőjétől.

„A tábor helyszíne idén is a Bolyai iskola lesz. Elvileg hatvan férőhelyünk van, és már minden hetünk létszámon felüli: 61-65 gyermeket fogadunk. Lesznek speciális nevelési igényű diákjaink is, velük a Habilitációs Központ munkatársa külön foglalkozik majd” – mondta Bereiné.

A városi tábor részben azért népszerű, mert nem egy sima napközi vagy gyermekmegőrző, ugyanis  a Szociális Gondozó Központ munkatársai számos programmal, élménnyel készülnek. Hogy mást ne mondjunk, hetente más-más helyszínre viszik kirándulni a gyerekeket.

„Az első héten Velencén sárkányhajózunk, a következőn elmegyünk a tordasi westernfaluba, de szerepel az úti célok között vadaspark, medvepark és a Margitsziget is” – mondta Bereiné. Hozzátette: a gyerekek a napi háromszori étkezésen kívül jégkrémet, zöldséget, gyümölcsöt kapnak.

 

Aki lemaradt, de szeretne jelentkezni, az már csak akkor fér be, ha egy-egy helyet visszamondanak. Ezért az adott turnus előtti héten érdemes érdeklődni az Intézményi Gondokságnál. Valószínűleg nem sok ilyen lesz, hiszen ebben a tárborban egy egyhetes turnus mindössze tizenötezer forintba kerül egy érdi gyermeknek, szemben a 40-50 ezer forintos tábori árakkal. De ebből is kérhető kedvezmény, ha a család nehéz anyagi, szociális helyzetben él.

További érdekesség, hogy a gyerekeket jellemzően nemcsak egy hétre, hanem több turnusra is befizetik a szüleik. Az alsó tagozatosoknál általában gondot okoz a gyerekek nyári felügyelete, így ez a tábor nagy könnyebbség a szülőknek, és a gyerekek is örömmel jönnek, hiszen itt a régi barátaik mellett újakat is szerezhetnek.

 

 

 

 

Ibolya pszichiátriai betegeket gyógyított a képeivel

„A festés életem utolsó, harmadik ciklusának az értelme. Olyan út, amiről nem is gondoltam, hogy rá merek lépni valaha, és idáig eljutok rajta” – vallotta Szenczy Istvánné Ibolya, akinek második egyéni kiállítása nyílt meg csütörtökön.

A különböző stílusban festett tájképeket, portrékat a Szociális Gondozó Központban csodálhatja meg a közönség.

A kiállításmegnyitón Somfai István (Poly-Art) beszélgetett az alkotóval, az Alma Latina együttes zenélt, Varga Katalin pedig egy verssel lepte meg a jelenlévőket.

Aki eljött, láthatta, hogy Ibolya festményei mennyire változatosak, nem fűzhetők fel egyetlen fonálra – ahány kép, annyi téma, stílus, érzés és üzenet.

„Azt mondják, hogy a festés királynője az olaj. Nekem is ez a nagy kedvencem. Tanultam akril- és pasztellfestést is, akvarellel is próbálkozom, de az annyira nem jön be. Keresem az utamat, azt a valamit, amitől átjön az egyéniségem, lelkivilágom, mondanivalóm. Nem tudom, megtaláltam-e már” – mondta az ÉrdMostnak az alkotó, aki „civilben” közgazdász, és a gyermekkori próbálkozások után nyugdíjas korában ragadott ismét festőecsetet.

Alkotótáborokban, tanfolyamokon képezte magát, és ez a tanulóidőszak most is tart, hiszen a tájképek, portrék mellett szeretne aktokat is festeni.

„Voltam már ilyen irányú tanfolyamon, és nagyon érdekel ez a téma. Talán azért, mert rendkívül nehéz úgy ábrázolni egy emberi testet, hogy az arányok a helyükön legyenek” – tette hozzá.

Ibolyának nagy családja van, három gyerekkel, hat unokával. „Egy hétből három napot a festéssel foglalkozom. Félreteszek mindent. Nem érdekes a házimunka sem. Elvonulok, mert ez az én énidőm” –  mondta mosolyogva.

Ibolya tagja a Képzőművészek Érdi Közösségének, és nagyon jól érzi magát ebben a közegben. „Ez egy kis család. Kedvesek és segítőkészek egymással a tagok, nincs intrika, csak támogatás” – jegyezte meg.

Ami a támogatást illeti, azzal Ibolya sem maradt adós. Mint Szűcs Gábor alpolgármester megnyitó beszédében kitért rá, Szenczy Istvánné egyike annak a több mint száz alkotónak, akik egy rajz- és festőiskola tanítványaiként jelentős adományt ajánlottak fel a szegedi pszichiátriai klinikának.

Közel háromszáz képet juttattak el az intézmény felújított kórtermeibe és közösségi tereibe, hogy a nyugalmat, békét, örömöt és szeretetet árasztó képek segítsék a gyógyulást és a dolgozók jobb munkavégzését.

Ibolya művészetfelfogása is szorosan kapcsolódik ehhez az eszméhez. Az emberben és a természetben rejtőző szépséget szeretné láthatóvá tenni.

Aki szeretné a valóságot egy kicsit más szemmel látni, látogasson el a városi idősotthonba, ahol Szenczy Istvánné alkotásai május 30-ig díszítik a falakat.

Szerdánként 17 és 19 óra között várják a látogatókat, de telefonos egyeztetést követően máskor is megcsodálhatjuk Ibolya festményeit (telefonszám: 0620333-6031).

Kedvező FORDulat a Szociális Gondozó Központban

Két haszonjárművel gazdagodott a napokban a Szociális Gondozó Központ – számolt be közösségi oldalán az örömhírről Csőzik László polgármester.

A beszerzést pályázati forrásból tudta megvalósítani a város. A Komplex Szociális Intézmény a Modern Városok Program keretében épült meg a Topoly utcában, a megítélt összeg tartalmazta ezt a járműbeszerzést is.

Az egyik Ford Tansitot arra használják majd, hogy az intézménynek felajánlott bolti élelmiszer-adományokat kiszállítsák a rászoruló családokhoz. Mivel a gondozóközpont napi százötven ember számára visz összesen több száz kiló élelmiszert, a járműnek igen nagy hasznát veszik.

A másik Fordot az idősellátásban veszik igénybe, például a lakók beköltöztetésében vagy az adományok összegyűjtésében. A Habilitációs Központ sérültjei által készített kerámiákat is ezzel az autóval szállítják majd a különféle vásárokra.

Eddig a fenti célokra autót kellett bérelnie a Szociális Gondozó Központnak, így e két jármű beállítása nagyon nagy előrelépés. A bérlés havi 270-300 ezer forintot jelentett az intézménynek – mondta el az ÉrdMostnak Gecse-Simon Orsolya, a Szociális Gondozó Központ szakmai vezetője

Arra a kérdésre, hogy használják-e már az autókat, elmondta: a Ford Tranzitok először is új belső burkolatot kapnak, hogy az élelmiszerek, egyéb más adományok ki-bepakolásakor ne sérüljön az eredeti autóbelső, és időtállóbb maradjon. Amint ez megtörténik, azonnal munkába áll a két kocsi. Azon vannak, hogy ez mihamarabb megtörténjen, de legkésőbb májusban már használni fogják a két Fordot – tette hozzá a szakmai vezető.

És itt még nincs vége az autóbeszerzéseknek. Csőzik László ugyanis a posztjában említi azt is, hogy szintén pályázati keretből, azaz nem az önkormányzat saját költségére vásárolt a város további négy kisbuszt idősek, betegek, sérült emberek szállítására. Jelenleg akkora az autóhiány a piacon, hogy azok még nem érkeztek meg – tette hozzá a polgármester, megjegyezve: megjött viszont még tavaly két Suzuki Vitara, amit szintén az idősellátásban, illetve az adományok kiszállításában „vetnek be”.

„Ezek azok a „luxusautók”, amelyek beszerzését a szemünkre vetette pár hete a T. Mészáros András által vezetett helyi ellenzék, a legabszurdabb hazugságokat terjesztve. Még azzal is előálltak, hogy a pénzből a városháza vett autókat, pedig a hivatal évek óta nem vásárolt egyetlen személyautót sem magának. Jómagam például egy 12 éves Kia-t használok, amelyet a kettővel ezelőtti alpolgármesternek vettek még T. Mészárosék” – zárta posztját a városvezető.

Wischin Tibor, napraforgók szerelmese

A nyolcvanadik évében járó Wischin Tibor Rudolf megalakulása óta tagja a Képzőművészek Érdi Közösségének, aminek ma már korelnöke. De ne higgye senki, hogy pihen: padlásműtermében most is fest, és vannak jövőbeli elképzelései is.

Alkotásairól, látásmódjáról a Szociális Gondozó Központban április 6-án nyílt kiállításon beszélgettünk. Az egyik falról leragyogtak virágokról festett csendéletei, a másikon impresszionista alkotásai kaptak helyet.

„A tájképfestészet mindig közelebb állt hozzám, de portrékat is festettem. A napraforgókat nagyon szeretem, és nagy rajongója vagyok Van Goghnak, aki annyira új stílusban alkotott, hogy egész életében egyetlenegy képet tudott eladni” – mondta a Wischin Tibor, aki nem fénykép alapján, hanem az eredeti után festi alkotásait.

„Ennek a napraforgós képnek (lásd kiemelt fotónk – a szerk.) története van. Balatonra mentem az autópályán. Az út menti szántóföldek között volt egy kis megműveletlen sziget, ahol kinőtt egy napraforgó. Több száron hordozta a virágait. Elhatároztam: ha hazafelé jövet is meglesz, megállok, leszakítom és megfestem. Így is lett.”

Wischin Tibor Rudolf gyermekkora óta fest; nagyapja házában sok festménnyel találkozott, és megkedvelte a színeket. Iskolás korában egy festőművésznél tanult. A festést akkor sem hagyta abba, amikor pár évre Prágába költözött, de miután családja lett, már nemvolt ideje alkotni. Az ecsetet nyugdíjas korában vette elő újra, az elmúlt évtizedben volt egyéni és csoportos tárlata is.

„Wischin úrnak sajátos, jól megragadható egyéni stílusa van. A megfigyelés fontossága, a természet szeretete és az örökké tartó pillanatok rögzítése számára elengedhetetlen” – méltatta az alkotót a megnyitón Szűcs Gábor alpolgármester, aki a helyi kulturális intézmények változatos programjaira is felhívta a közönség figyelmét.

Nem maradhatott el a pódiumbeszélgetés sem – Wischin Tiborral Somfai István, a Poly-Art Alapítvány elnöke beszélgetett -, és igazi meglepetés volt Győriné Nagy Erika Lilla, a velencei Dr. Entz Ferenc Mezőgazdasági Technikum tanára és diákja, Tóth Balázs produkciója.

A pedagógus citerán kísérte növendékét, aki népdalokat énekelt. Az idősotthon lakói hálás közönségnek bizonyultak: együtt daloltak a fiatalemberrel.

Az idős arcok felderültek, sokan mosolyogtak – nagyon jól esett a közös éneklés. Ahogy Somfai tanár úr fogalmazott: ez a kiállításmegnyitó igazi húsvéti ajándék volt a nyugdíjasoknak.

A kiállítás  30-ig tekinthető meg a Topoly utca 2. szám alatti idősotthonban, szerdánként 17–19 óra között. Aki más időpontban szeretne menni, egyeztessen a 06(20)333-6031-es telefonszámon.

 

Kiállítás nyílik Wishcin Tibor Rudolf képeiből

Wischin Tibor Rudolf idén tölti be a nyolcvanadik évét. Anyai nagyapának házában sok festménnyel találkozott, már ott megkedvelte a színeket, és a gyermekkori emlékek egész életét végig kísérték. Iskolás korában nemcsak szeretet rajzolni és festeni, hanem két hasonló korú társával szabadidejükben egy festőművészhez jártak fejleszteni festészet iránti érzéküket.

Műszaki pályán helyezkedett el, munkája és családja mellett már nem volt ideje festeni. Az ecsetet nyugdíjas korában vette elő ismét. Eljárt Eőry Emil rajzszakkörébe, hogy felelevenítse a tudását. 2008-tól számos egyéni kiállítása volt. Megalakulásától tagja a Képzőművészek Érdi Közösségének (KÉK), alkotásaival csoportos kiállításokon is részt vesz.

Wischin Tibor nagy Vincent van Gogh-rajongó – ez, illetve az impresszionizmus hatása meglátszik az alkotásain is.

Mínusz 25 fokot mértek a Bükkben, még hidegebb időt várnak

Mínusz 25 fokot mértek szerda reggel a Bükkben, és az előrejelzések szerint ugyanott csütörtök, péntek reggel még ennél hidegebb, mínusz 30 fok is elképzelhető. Szerencsére Érden nincs ennyire extrém időjárás. Városunkban az éjjeli menedékhelyen négy, a férfi és a női átmeneti szálláson pedig  öt szabad hely várja azokat, akiknek nincs hol éjszakázniuk.

„A nagyobb február eleji hidegek beálltával két embert sikerült az utcáról behoznunk a szállóra” – válaszolta az ÉrdMost kérdésére Stehlik Krisztián, a Hajléktalanokat Ellátó Központ tagintézmény-vezetője.

Érd a hajléktalanellátás szempontjából speciális helyzetben van: városunkban nagyon kevesen élnek az utcán, viszont többen is fűtetlen, komfort nélküli, lakhatásra nem alkalmas épületekben húzzák meg magukat. Közülük mintegy huszonöten ügyfelei a hajléktalanellátásnak, másokról pedig a családsegítők gondoskodnak.

hajlektalan2

A hajléktalanellátás égisze alatt működő utcai szociális munkások tartós élelmiszert, ruhaneműt, takarókat visznek ki nekik, és persze beköltözhetnek a szállóra, erre azonban kötelezni senkit sem lehet. A fűtést általában a környéken található gallyakkal, fahulladékkal oldják meg, az ezzel kapcsolatos veszélyekre az utcai szociális munkások rendszeresen felhívják ügyfeleik figyelmét.

„Nagyon fontos, hogy a lakosság is jelezzen, ha veszélyben lévő, rossz körülmények között élő emberrel találkozik. Mi már tudjuk, mi a teendő, de ahhoz, hogy cselekedjünk, először is értesülnünk kell a problémáról. A jelzés tehát nekünk és a hajléktalannak is a legnagyobb segítség” – magyarázta Stehlik Krisztián.

Elérhetőségek: 
06-23-363-767
(0-24): 06-20-319-6559 
hajlektalanszallo@szocgond.hu
utca@szocgond.hu

Bélyegkép
Éjjeli menedék (archív)

„Amikor nagyon hideg van, vagy esik az eső, valamilyen fedél alá húzódnak azok is, akik az utcán élnek, de nem szeretnének bejönni a szállóra. Ismerjük ezeket a helyeket, így itt is felkeressük és támogatjuk a hajléktalanokat” – jegyezte meg Stehlik Krisztián.

„Korábban, mikor hidegebbek voltak a telek, már november-decemberben telt házunk volt, de az elmúlt esztendőkben azt tapasztaljuk, hogy inkább a késő téli, kora tavaszi fagyok idején telik meg a szálló, tehát nekünk is ezekre az időszakokra kell fókuszálnunk” – hangsúlyozta.

A szálló vezetője a jövőre nézvést nem derűlátó: a jelenlegi gazdasági helyzet miatt várhatóan nő azoknak a száma, akik nem tudják fizetni a fűtést, az albérletet. Szerinte vannak, akik elhagyják Érdet, vidékre vándorolnak, albérleteket mondanak fel, és nem találnak másikat, így az utcára kerülnek.

Ami pozitívum az érdi hajléktalanellátásban, hogy várhatóan még az idén megvalósíthatnakegy új szolgáltatást, a hajléktalanok otthonát. Erre azért van szükség, mert az érdi lakhatási gondokkal küzdők életkora általában bőven 60 év felett van. Számukra ez az élethossziglani gondozást nyújtó otthon megoldást jelenthetne, hiszen az átmeneti szállóról két év után távozniuk kell (erről korábban itt írt az ÉrdMost).

A női szálló konyha-nappalija (archív)

 

 

A krimirajongó Anna néni végtelen boldogsága

Az önkormányzat,  a Könyvkerék Könyvmentő Egyesület és a Szociális Gondozó Központ együttműködésének köszönhetően könyvtár nyílt november végén a városi idősotthonban (erről az ÉrdMost itt írt).

A gyűjteményre az egyszerűség kedvéért használjuk a könyvtár kifejezést – teljesen más szabályok szerint működik ugyanis, mint egy könyvtár.

 

A kezdeményezés célja az volt, hogy az idősotthonban, illetve a családotthonban élők kedvükre a szobáikba vihessék a könyveket, akár örökre, és legyen egy hely, ahol le is adhatják a számukra már felesleges példányokat.

 

Így a megunt, kidobásra szánt kötetek új életre kelnek, tovább forognak, nem kerülnek sem a kályhába, sem a szemétre.

Az akciónak olyan sikere lett, hogy mostantól nemcsak a Topoly utcai idősotthonban, illetve a Családok Átmeneti Otthonában élők, hanem bárki betérhet és könyvet hozhat-vihet.

Így lesz folyamatosan változó és gyarapodó a könyvgyűjtemény.

 

A könyvtárba az idősotthon látogatási ideje alatt (8:30-11:30 és 15:30-17:15) bárki betérhet. Bejárat a Tállya utca felőli kapun.

Nincs kölcsönzési díj, sem katalógus. Vannak viszont kényelmes asztalok, székek és fotelek, hogy aki helyben szeretne olvasni, megtehesse.

A könyvek  téma szerint rendezve sorakoznak a polcokon (versek, magyar irodalom, világirodalom, krimi, szórakoztató olvasmányok, tudomány, mese stb. témakörökben).

 

„Szeretettel várjuk a környékbeli iskolásokat, az érdieket, mindenkit, aki örömmel olvas” – mondta az ÉrdMostnak Gecse-Simon Orsolya, a Szociális Gondozó Központ szakmai vezetője.

„Az idősek számára sikerült létrehoznunk olyan közösségi teret, ahol szívesen játszanak, beszélgetnek, üldögélnek. És most nyitunk a városban élők felé, hogy még inkább élettel teljen meg az olvasószobánk” – tette hozzá Orsi.

 

Mátó Anna néni ötödik éve él az otthonban. Gyermekkora óta örömmel olvas, leginkább a krimiket, szórakoztató irodalmat szereti. Ezzel a könyvtárral bármelyik idősotthon eldicsekedhetne – mondja. Ő már látott párat, nem a levegőbe beszél.

 

„A krimik, a Rejtő-regények bármikor jöhetnek. Amúgy meg mindenevő vagyok, szeretem az elbeszéléseket, a régi paraszti életről szóló történeteket. Nehezen mozgok, de már akkor elgyönyörködtem a könyvtárban, mikor még rendezték be a lányok. Jó így, hogy tematikusan helyezték el a könyveket, és nagyon jó kötetek vannak” – mondta boldogan mosolyogva.

 

Kissné Marika tizenhárom éve él az otthonban, és bár az új épületet nehezen szokja meg, a könyvtárszobának nagyon örül.

„Olvasok, tévézek. Azokat a könyveket választom, amelyek nagyobb betűsek. Inkább a rövidebb írásokat – kisregényeket, novellákat – szeretem. Van a szobámban pár könyv, amit innen vittem. Tényleg nagyon jó ez a kezdeményezés” – mondta.

 

Aki könyvet hozna, nincs más teendője, mint letenni adományait az asztalra (de a polcokra is felhelyezheti, figyelembe véve a tematikát). Aki vinne, szabadon válogathat a polcokról. 

 

 

A zenész, aki selyemre festi a szépséget

Pál Ildikó hivatása a zene. Miközben a MÁV Szimfonikus Zenekar egyik harsonása, Biatorbágyon tanít zenét, ugyanakkor minden más művészeti ág is közel áll hozzá. Ahogy fogalmaz: „mindent szeretek, ami szépséget, kedvességet, örömet visz az emberek életébe”.

A selyemfestészet iránti vágyat Bozó Edit Liza selyemfestő képei keltették fel Ildikóban lassan húsz évvel ezelőtt, de tíz év kellett hozzá, hogy ez a vágya beteljesedjen: egy kolléganője meghívására Vászolyban töltött egy hetet. Itt a séták, beszélgetések és a meditáció mellett kipróbálhatta a selyemfestést is.

A képek után jöttek a sálak és kendők, majd festett selyemből varrt blúzokat, asztalterítőket, díszpárnákat és párnahuzatokat.

Pál Ildikó tagja a KÉK-nek, ez az első egyéni kiállítása. A megnyitó január 5-én, 15 órakor lesz az Időseket Ellátó Központban (Topoly u. 2.)  A kiállítást  Szűcs Gábor alpolgármester nyitja meg, köszöntőt mond Szilaj Krisztina tagintézmény-vezető.

Pál Ildikóval Somfai István, a Poly-Art Alapítvány elnöke beszélget majd. A megnyitón közreműködik Székely Edit fuvolaművész, Pál Anikó zongoraművész, valamint Kissné Matkó Gabriella és Cserni András.

A kiállítás január 30-ig tekinthető meg szerdánként 17-19 óra között, ettől eltérő időpontban pedig telefonos egyeztetést követően (06(20)333-6031.

 

 

Nekik a legnagyobb ajándék a biztonság és a gondoskodás

Hideg, sötét adventi délután. A Topoly utcai Családok Átmeneti Otthona nagy, közös helyiségében nincsenek sokan, egy-két anyuka díszeket készít és tesz fel az ajtóüvegre, egy fiatal pár a vacsorát főzi, mellettük babakocsiban szunyókál a gyermekük. „Azt csináld te, én még sosem sütöttem ilyesmit” − mutat a liszttel, panírmorzsával összekevert tojásra az anyuka, az apuka pedig csak nevet, hogy menni fog az.

 

Odébb egy másik család vacsorázik, hideget esznek. „Nem főztem ma, mert úgy volt, bemegyünk egy kicsit Budapestre sétálni, megnézni a fényeket, de a férjem sokáig dolgozott” − mondja az édesanya. A férje ács, Érden kapott munkát, egy ideig ismerősöknél laktak, most a családotthonban élnek a három gyerekkel.

A férfi keményen dolgozik, hogy boldoguljanak, és meg tudják vetni a lábukat a városban. „Egy hónapja vagyunk itt, nekem még minden új és furcsa. Tervezzük, hogy hazamegyünk karácsonyra látogatóba Putnokra, a rokonokhoz” − mosolyog az anyuka a májkrémes szendvics felett.

Az egyik asztalnál mutatós, ám nagyon egyszerűen elkészíthető adventi díszek készülnek az intézményt vezető Sztasákné Nagy Gabriella és kolléganője értő vezetésével. Gabi megmutatja, hogy kell pár szakavatott mozdulattal és egy ollóval csodás papírcsillagokat és hópihéket varázsolni.

Egy anyuka nagy buzgalommal vág és színez piros csizmácskákat, a mellette lévő pici gyerekasztalnál a fiacskája eszi a fánkot − adományba kapta a családotthon a nagy halom finomságot. Az anyuka elmeséli, nyár óta élnek az otthonban. Még a régi házba költöztek be, és az elmúlt hetekben jöttek át ebbe modern épületbe, ahol tágasak a terek, új a berendezés.

 

„Jó itt. A fiamat megviselte a környezetváltozás, mostanában nem fogad szót nekem. De nagyon jól érzi magát.” A kis család nem először költözik, az anyuka egyedül, apai és rokoni segítség nélkül neveli a gyermekét, egyik otthonból költöznek a másikba.

Most talán megállapodhatnak: az anyukának van egy komoly kapcsolata, a karácsonyt már nála töltik, nem az otthonban. Ez lesz az első, nem intézményben töltött ünnepe a gyerekkel.

Gabi azt mondja, egyre több az egyedülálló anya, nehéz sorssal, gyakran bántalmazó kapcsolatból menekülve, rokoni támogatás nélkül.

 

„A fiam hároméves, sajátos nevelési igényű, állandóan figyelnem kell rá, óvodába sem veszik be, folyamatosan fejlesztésre járunk. Egyedül élek vele, anyaotthonból költöztünk ide. Dolgozni nem tudok, és most megszűnt a gyesem is” − meséli egy másik anyuka.

Mi lesz a karácsonyi ajándék a fiának? Azt mondja, nemigen tud vásárolni semmit, hacsak a párja, akivel nemrég ismerkedett meg, nem vesz neki. „Valami apróságot a családi pótlékból talán mégis tudok venni, ha sikerül elintézni a munkanélkülit. Egy labdát, azt nagyon szereti. Vagy egy kisautót” − teszi hozzá.

Reméli, hogy ők sem töltik az intézményben a karácsonyt. Ha mégis, akkor sem maradnak program nélkül: a családotthonban lesz közös karácsonyozás műsorral, vacsorával, igaz, ezt külön-külön, saját ízlésük szerint főzik meg, de együtt költik el.

 

Az alapanyagok beszerzésében az intézmény segít, hiszen sokaknak nemhogy az ünnepi menüre, de ajándékra sem telik, a soványka gyes, családi pótlék az egyetlen jövedelmük.

„Azért szép ez a közös vacsora, mert az ország távoli tájairól érkező és azok szokásait továbbvivő családok együtt, egy asztalnál ünnepelnek” − mondja Gabi, aki megsúgja azt is: természetesen senki nem marad meglepetés nélkül ezen a napon.

De a legnagyobb ajándék a figyelem, a gondoskodás és a biztonság, amit az otthon munkatársai meg tudnak teremteni ezeknek a nehéz helyzetben élő családoknak.

 

Költöznek a családgondozók, a Topoly utcában várják ügyfeleiket

December 27-től április 30-ig a Topoly utca 2. szám alatt érhetik el a központ munkatársait az ügyfelek.

Mint Gecse-Simon Orsolyától, a Szociális Gondozó Központ szakmai vezetőjétől megtudtuk, a Komplex Szociális Intézménybe költözik a Család- és Gyermekjóléti Szolgálat, és az Enikő utcai irodát is bezárják.

A költözés nem érinti a feladatellátást, az eddigi szolgáltatások (például a kapcsolattartási, illetve a készenléti ügyelet, a jogi, a lelki segítségnyújtás) ugyanúgy elérhető lesz a Topoly utcában, mint a jelenlegi helyszíneken.

A kollégák a megszokott telefonszámokon elérhetőek.

Hogy a fűtési szezon végével visszatérnek-e a Rómer Flóris térre, illetve az Enikő és a Vörösmarty utcákba, azt még nem tudni. Ugyanis a kormányrendelet április 30-ig engedélyezi az ellátórendszer számára az áttelepítést, illetve több telephely összevonását, ha úgy olcsóbban tudja megoldani a működtetést.

A költözés jelentős rezsiköltség megtakarítást jelent a városnak, azonban az ellátottak jogai, lehetőségei nem csorbulnak.