Megemlékezés a kőkeresztnél

1994-ben Eszes Vendel, a málenkij robot egyik túlélője, családja és több társa támogatásával kőkeresztet állított az elhurcoltak emlékére, az Ercsi út és a 7-es út találkozásánál – erre hajtották ugyanis az embereket Ercsi felé. A keresztet állító családok tagjai minden évben összegyűlnek a keresztnél, és imával, énekkel, főhajtással és koszorúzással emlékeznek az elhurcoltakra.

– Nyáron ünnepeltük a huszonötödik évfordulóját annak, hogy édesapám akkori földjén felállították a kőkeresztet. Minden évben kijövünk január 6-a táján; átéljük és átérezzük, milyen hideg lehetett 1945 januárjában, mikor elhurcolták az érdi és környékbeli férfiakat – mondta az Érdi Televíziónak Eszes Mária, felidézve a hetvenöt esztendeje történteket.

– Édesapámat és a bátyját is elvitték. Azzal a mesével gyűjtötték össze az embereket, hogy összeírást tartanak, és rövid munkára viszik a férfiakat. Volt, aki papucsban, könnyű ruhában érkezett. Haza senkit sem engedtek, hanem ezen az útvonalon, Ercsi irányába hajtották őket tovább – tette hozzá Eszes Mária.

Amellett, hogy az idősebb generáció emlékszik és megemlékezik, fontosnak tartja azt is, hogy a fiataloknak, azaz az unokáknak, dédunokáknak is elmeséljék, mit éltek át eleik.
– Aki hazajutott, az sem beszélhetett a rendszerváltásig. Most már, hogy nem kell hallgatni róla, igenis mindenkinek tudnia kell, mi történt az elhurcoltakkal, hogy többé ne fordulhasson elő ilyen szörnyűség – hangsúlyozta.